Vers mászik a teraszon

Tavasz van, ragyog a nap. A három gyerek kinn játszik a teraszon. Egyszer csak Emma beront a nappaliba, elém perdül. Hatalmas izgalommal, három és fél évének teljes ragyogásával, csillogó szemekkel, sugárzó arccal robbantja rám a hírt:

– Margó! Gyere gyorsan! A vers, amit a Költészet Napján mondtam, kinn mászik a teraszon. Gyere, megmutatom!

Megyek vele. Csöpp csiga csúszik a kövön. A gyerekek körbeguggolják. Emma közel hajol hozzá és végtelenül kedvesen, szeretettel mondja.

FigyeljElmondom. Jó?

És kezdi is:

Nemes Nagy Ágnes: A csiga. „Húzgáltam egy kocsikát, úgy kerestem a csigát… „

És mondja, szépen, lassan, halkan. A csigának.

A csiga abbahagyja szédületes száguldását, lassít, megáll, és figyel. A boldog világgal együtt.