Tavasz van, ragyog a nap. A három gyerek kinn játszik a teraszon. Egyszer csak Emma beront a nappaliba, elém perdül. Hatalmas izgalommal, három és fél évének teljes ragyogásával, csillogó szemekkel, sugárzó arccal robbantja rám a hírt:
– Margó! Gyere gyorsan! A vers, amit a Költészet Napján mondtam, kinn mászik a teraszon. Gyere, megmutatom!
Megyek vele. Csöpp csiga csúszik a kövön. A gyerekek körbeguggolják. Emma közel hajol hozzá és végtelenül kedvesen, szeretettel mondja.
–Figyelj! Elmondom. Jó?
És kezdi is:
–Nemes Nagy Ágnes: A csiga. „Húzgáltam egy kocsikát, úgy kerestem a csigát… „
És mondja, szépen, lassan, halkan. A csigának.
A csiga abbahagyja szédületes száguldását, lassít, megáll, és figyel. A boldog világgal együtt.