Ezeket a történeteket én írom.
Történeteim maximált mondatszáma: 24
Minden történetem a valóság pontos lenyomata.
Teodor és Teodóra
Teodor és Teodóra lassan cammogtak a tó felé, aminek közepén aprócska sziget emelkedett ki a vízből. Oda igyekeztek, beszélgetéssel fűszerezett egyenletes tempóban. Kutatók voltak. Noha kutatási területük alapjában véve megegyezett, annak iránya egészen különbözött. Mindketten a világot kutatták. Teodor a világot, amiben éltek, Teodóra a világot, ami bennük élt. Arról a parányi szigetről szemlélődtek már háromszáz éve, ahová tartottak. Időnként kiúsztak a partra egy egészségügyi séta érdekében, életüket kockáztatva ezzel. Az emberek nemigen tisztelték bennük a kutatót, kizárólag a levesnek-valót látták a két Teóban.
Teodor és Teodóra elérték a tó partját, belevetették magukat a vízbe, és elégedetten kecmeregtek ki a szigetre. Kényelmesen elhelyezkedtek, egymás felé fordulva, mert roppant fontos volt mindkettőjüknek a másik tekintete.
– Hm! Kedves Teodor, felmerült bennem egy kérdés, amire Öntől várok választ, lévén az ön kutatási szakterülete. Az ember-világ globálisan terjedő hírei közül kiemelt jelentőségű számunkra az, amely szerint a teknőc-ételek fogyasztása a női szépséget jelentős mértékben fokozza. Ugyanakkor tudjuk, hogy bizonyos lokális területeken ezen ételek fogyasztásának férfierőt növelő hatása a megkövesedett vélekedés. Az ezekből fakadó potenciális életveszély megkérdőjelezheti-e egészségügyi sétáink fontosságát? Kiterjesztve a kérdést a teljes teknőc társadalomra.
-Hm! Kedves Teodóra, roppant érdekes a probléma, amelyet felvetett, ámbár bennem meg egy az ön kutatási szakterületére irányuló kérdés merült fel megfontolásra. Szabadon dönthetünk-e ezen egészségügyi séták megtartásáról vagy elhagyásáról? Ismerve természetesen késztetéseinket, élet-meghatározó bioritmusunkat, valamint a belső világunkba áramló fenyegető híreket. Magam is szélesebb körbe helyezném a kérdést, s kiterjeszteném a teknősi-méltóság megtartásának kérdéskörére.
Teodor és Teodóra arcukat a nap felé fordították, mély hallgatásba burkolództak. Nem gondoltak a mögöttük álló háromszáz évre, sem az előttük álló időre. Kizárólag a probléma megoldásán töprengtek.
A probléma egyelőre nem a válasz volt, hanem a pontos kérdésföltevés.