Mindkettőt derűvel és békével elfogadom. Akik a nevemet ajándékba adták, szerettek. Könyvtáros voltam. 43 éven át kenyéradó gazdám az egri Bródy Sándor Könyvtár volt. Most új gazdám van. A számadás. Nem vagyok hivatásos mesemondó, mesemondónak is kevéssé tekintem magam. Mindennapi kenyerem a mese. Ezért mesélek. (Meg azért is, mert megszoktam.) Megtapasztaltam, hogy a mese egyfajta lelki kenyér -, mert amit az „ember” megtanult a világról abban a néhány ezer évben, amióta egyáltalán tudja, hogy létezik, azt bekódolta a mesékbe. S ha semmi mást nem tesz, csak olvassa, hallgatja és mondja ezeket a történeteket, a dekódolás beindul.
