Évekkel ezelőtt egyik kedves barátomat felkérték, mondjon beszédet egy hivatalos évzáró vacsorán. Arra gondolt, talán egy mese jobb lesz az ünnepi szónoklatnál – ehhez kérte a segítséget, ajánljak neki egy jó történetet. A vacsora előtt a sok politikus és hivatalnok számára váratlanul mesélni kezdett.
A mese után csend lett és béke. A békesség és derű velük maradt egész estére.
Örökség
(Székely János püspök meséje nyomán Luzsi Margó)
Volt egyszer valahol a világon egy király. Birodalma hatalmas, gazdagsága számolatlan, népe boldog és elégedett, mert bölcs volt, igazságos és jó uralkodó.
Volt három fia, mindhárman okosak és vitézek. Bátorság dolgában sem volt híján egyik sem az erényeknek. A király egyformán szerette mind a három királyfit, csak egy gondja volt, ami gyötörte éjjel és gyötörte nappal.
– Eljön majd az idő, amikor megöregszem. Karom meggyengül, erőm is fogytán lesz. Kire bízzam birodalmamat, kire bízzam népemet három fiam közül?
És így történt. Eljött az idő, amikor a király megöregedett. Karjai meggyöngültek, látása romlott, s érezte, fogytán van ereje is. Sokáig töprengett, kié legyen a trón három fia közül? Aztán egy reggel maga elé hívatta mind a hármat és adott nekik egy-egy aranyat. Akkor bevezette őket egy-egy szobába és így szólt hozzájuk:
– Elfáradtam az uralkodásban. Ideje átadnom a trónt és a koronát. Amelyikőtök a kapott egy aranyból színültig megtölti a szobát holnap estére, annak adom koronám, trónom, birodalmam.
A három királyfi útra kelt. Eljött a másnap.
Az egyik királyfi tollakat vásárolt az aranyból. Szekerek hozták a tollakat, s rakták a szobába mind, de bizony száz és száz szekér toll is csak félig töltötte meg estére a szobát.
A másik királyfi szalmát vett az aranyból. Szekerek hozták a szalmát, s rakták a szobába mind. Akárhány szekér is jött, bizony estére nem telt meg a szoba, csak félig.
A harmadik királyfival nem jöttek szekerek, nem jöttek vele teherhordók sem, akik bármit is hoztak voltak. Eljött az este. A királyfi bement a szobába és elővett egy gyertyát. Meggyújtotta. Lobogott a gyertya lángja, fénye elérte a legsötétebb zugot is, betöltötte a termet egészen és fénye visszacsillant az emberek szemében.
A király leszállt a trónról. Odament ehhez a fiához és így szólt:
– Legyen a tiéd a birodalom, mert te voltál az egyetlen, aki ennek a szobának minden zugát megtöltötted.
Így lett. A harmadik királyfi – aki fénnyel töltötte be a rábízottat -, lett igazságos, bölcs és jó királya a birodalomnak.
