a mese és a kortárs irodalom
A PÁRBAN cím egy sorozatot takar, a Mustármag mikroműhely sikeres és sajátos sorozatát. Ez a sorozat egy sokféle módon – online és személyes térben, játékban és szakmai képzésben, kisgyermekekkel, kamaszokkal, felnőttekkel egyaránt – kipróbált, sikerre vitt irodalmi-mesés együttlét.
Mi is ez a PÁRBAN, amit annyira kedvelek, hogy ide is kibiggyesztem?
A PÁRBAN az, amiben semmi és senki nincs egyedül, amiben sose vagyok egyedül. Mert párban dolgozunk benne Komló-Szabó Ágival a másik „mustármaggal”-, mert párban van benne ember és szöveg, érzés és gondolat, derűs játék és komoly munka, sokféle hang és sokszínű csend, mert párban van benne a mi és a ti. A PÁRBAN – párban vagyunk a világgal.
De mit takar a „mese és kortárs irodalom” együttese?
A „mese” minden esetben népmesét, a „kortárs irodalom” pedig kortárs szerzők tollából származó irodalmi alkotásokat foglal magában. Korántsem megszokott módon népmeséket és kortárs irodalmi szövegeket állítunk párba egy egy foglalkozás során.
A PÁRBAN sorozat mesemondás és felolvasás játékokkal.
A mesék minden esetben hagyományos mesemondással hangzanak el, az irodalmi szövegek felolvasással a könyvet is megmutatva. A játékok a szövegre segítenek ráhangolódni. Segítenek arra fókuszálni ami aktuálisan fontos lehet mindebből a párbanozóknak és nem mellékesen segítenek becsempészni a humort az együttlétbe, segítenek mindenkiben felébreszteni a szunnyadó alkotóerőt. Mindenkiben ott lapul a kikívánkozó játékos kedv, a kérdések sora, a gondolatok tömkelege, mindenkinek van mondandója. Annak is, aki csöndben van, s nem szólal meg, annak is van közlendője, amit így vagy úgy, de tudomására hoz a többieknek. Erre igazán kis létszámú, 10-15 fős csoportoknál van lehetőség, ezért ha mód van rá, így dolgozunk.
A PÁRBAN sorozat meséiben és kortárs irodalmi alkotásaiban a közös vonásokat keressük. Azt, hogyan mutatja a valóság arcát egy régi mese és hogyan mutatja ugyanazt az arcot egy kortárs alkotás. A látszatra egymástól távoli szövegek nagyon felerősítik egymás hatását, s ez hetek múlva is munkálkodik a résztvevőkben. Ezt a visszajelzésekből is tudjuk.
De hogyan is kezdődött ez a fajta mesés-irodalmi „párválasztás”?
Az egész 2010-ben gyökerezik, amikor az egri börtönben elkezdtem önkéntesként dolgozni fogvatartott nőkkel. Népmesékkel dolgoztam. Egyik alkalommal a Sötétség országa volt a mesei helyszín. A fogvatartottak számára ismerős volt a helyzet, a helyszín. A következő alkalomra a továbbgondoláshoz Babits Mihály Fekete ország c. versét vittem be új asszociációs lehetőségként:
„Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete, fekete, fekete,”
Megrázó volt, ahogy a fogvatartottak intenzíven összekapcsolták a mesét a verssel, így a fekete-országos első alkalmat követve többször alkalmaztam ezt a metódust.
Felnőtt meseköröm, a Sárkánykör tagjai régi motorosok. Van olyan aki több, mint 10 éve köröz. A mesékkel történő munkához gyakran keresek olyan megoldásokat, amelyek szokatlanok, váratlanok, kibillenti őket „mesei-komfortzónájukból„. A börtönös tapasztalatok adták az alapot arra, hogy irodalmi alkotásokat, novellákat, verseket, regényeket kérjek a legkülönbözőbb mesékhez, mese témákhoz, helyszínekhez, asszociációkhoz.
Komló-Szabó Ági – ő is köröző – kivétel nélkül minden alkalommal kortárs alkotásokat hozott. Egy idő után feltűnt nekem, mennyire szokatlanul jól kihozzák egymás ízét a mesék és a kortárs szövegek. Ezeket a szövegeket a mesékhez kapcsolva bevittem a börtönbe is, ott is remekül működött ( működik azóta is).
A Mustármag mikroműhely megalapítása után tudatosan fordultam ebbe az irányba. Szerettem volna szélesebb körben megismertetni ezt a lehetőséget, és tudtam, hogy ebben szakavatott műhely-társam van, így hát elindultunk együtt. Ági vérprofi a kortárs irodalomban-, az én területem a népmese. Egyikőnk sem szeret csomagban gondolkodni, egyikünk sem szereti a szétválogatott, szétaprózott világot. Egyikünk sem töpreng azon, hogy a fáknak a gyökere, a törzse, a koronája fontosabb-e, ér-e többet? A fákat szeretjük. Ahogy vannak. Nem vagyokat, hanem éseket keresünk a világ megismeréséhez.
A népmese és a kortárs irodalom együttesének szokatlan látószögével vetünk – párbanozóinkkal együtt – pillantást a világra.
A PÁRBAN sorozat ötlete 2020 késő őszén született, online térben valósult meg.
5 témát dolgoztunk fel népmesék és kortárs irodalom segítségével. Az öt témát 5 alkalomra szántuk, ami végül a váratlanul nagy érdeklődés miatt 8 alkalommal valósult meg, alkalmanként 2 óra időtartamban.
A témák valamilyen módon rezonáltak a kialakult helyzetre: pandémia, bezártság, félelem, kapcsolathiány, bizonytalanság, gyakran cselekvésképtelenség.
Íme röviden, mik is voltak ezek a témák?
Az első téma: Jószellemek
Nem holmi kóborló kísértetekről szólt a történet, hanem arról, amit a PÁRBAN népmeséjének tételmondata tömören úgy fogalmaz meg, hogy a saját jószellemét mindenkinek sajátmagának kell kiszabadítania a rabságából. Másképpen fogalmazva: ha tenni akarsz, lépned kell, az önsajnálat nem segít. Ezzel a mesével Berg Judit története áll párban, ami éppen erről szól egészen más nyelven, más stílusban megfogalmazva. Hogyan lesz az önsajnálatból aktivitás, a sebnyalogatásból cselekvő segítség. A két történethez kapcsolódó játékok a szövegre fókuszálás mellett a személyes kapcsolódás segítői is.
Miért éppen ezt tettük első alkalomnak? Ki-ki gondolkodjon el rajta, s amire gondol, számára mindenképpen az lesz az érvényes válasz.
Második téma: Könnycseppen át a világ
Itt is két történettel dolgoztunk, mint ahogy mindig. Mindkét történet egy teljesen kilátástalannak tűnő helyzetre fókuszál. Mindkét szöveg a pánikhelyzetből kivezető utat mutatja be, a maga sajátos nyelvezetével, gondolkodásmódjával. Fiala Borcsa egyik regényéből választott rész volt a kortárs, egy bihari népmese az archaikus szöveg. A két történet, a két szöveg felerősítette egymás hatását, amire az is rákontrázott, hogy a résztvevőket arra kértük, keressék meg a két történetben rejlő közös szálat.
Harmadik téma: A félelem ábrázata
Ki-ki naponta élte meg a szorongást, a félelmeket – ezt önbevallásos alapon tudtuk meg -, mégis sikerült Tóth Krisztina közismert tárcája, s egy kevéssé ismert mezőségi népmese kölcsönösségében, s a játékok segítségével feloldani ezeket. Ebben a legnagyobb fegyverünk a humor, a dolgok fonákjának láttatása, a kicsinyesség nevetségessé tétele volt, s a párbanozó résztvevők ebben (is) remek partnerek voltak.
Negyedik téma: Apró portrék.
Az eddigiektől kissé eltérő módon 6 szöveggel dolgoztunk, s itt nem próza kapcsolódott a meséhez, hanem egy-egy vers. Neszlár Sándor, Erdős Virág és Háy János alkotásaihoz egy kínai, egy indiai és egy székely népmese kapcsolódott, sajátos emberi portrékat felrajzolva. Ugyanakkor ki-ki tükörként tekinthetett ezekbe a szövegekbe.
Ötödik téma: Top-rongy.
Bevallottan a derű, a játékosság, a nevetés volt a célunk, hiszen top-rongyunk két alkalma az ó év utolsó előtti, illetve az új év második napjára esett. Dániel András Kicsibácsis történeteinek fura tárgyai kerültek közös asztalra egy magyar népmese hasonlóan fura dolgaival, pl. a beszélő káposztával.
Dióhéjban ez a PÁRBAN történetének egy része, a többiről majd máskor ejtek szót.
És végül íme ajándékként egy vers – Erdős Virág: Sok van, mi csodálatos c. verse az egyik PÁRBANunk témájából. A vele párba állított mesét – Tükör a címe – itt találjátok meg: Mese a lótuszvirágról, Móra könyvkiadó, 1980.Válogatta és fordította: Schäferné Földvári Ilona. Az a vers, és az a mese, amivel az MKE vándorgyűlésen „vakon” párbanoztunk.
Vajon meglátjátok-e benne magatokat?