Rabkönyveim másika.
2020 március 9. hétfő.
Utolsó alkalom, amikor találkoztam a mesekörös nőkkel. A foglalkozás után úgy váltunk el, hogy hamarosan jövök. Ezt az ígéretemet nem tudtam teljesíteni. A pandémia mindent megváltoztatott. Soha többet nem találkoztunk. Nem tudtam elköszönni tőlük semmilyen módon. Nem rajtam múlott. Talán tudják. Ma már nem az egri börtönben vannak közülük azok, akik még büntetésüket töltik.
A mesés munka aztán egy idő után újraindult. Fogvatartott férfiakkal. Online.
Luzsi Margó: Rabmesék. Mesék és történetek az egri Büntetés-végrehajtási Intézet mesekörének életéből. Illusztrálta: Dániel András. BSMVK. Eger, 2020.
Rövid kis info, hogy érthető legyen a részlet:
Gyakran játszottunk kendőkkel, a kendőket „átváltoztattuk”: „ez a kendő nem kendő, ez a kendő …” és a kendő lehetett bármi, amit képzeletük, fantáziájuk diktált.
A kötetből az utolsó oldal.
„Kendővel játszottunk. Amikor már mindenki átváltoztatta a könnyű, lebbenő, színes kendőt, újítottam:
–Ez a kendő – kendő.
Meglepődtek. Az egymást követő körökben új és új asszociációkat kértem:
-Kié ez a kendő, ami kendő?
-Mikor viseli?
-Veszítse el.
-Találja meg.
Édesanya, gyermek, testvér, önmaga, mesebeli kislány, Hamupipőke, lányok, asszonyok – valós vagy mesebeli, de – mindenképpen – ember, aki viseli. Ünnepen, hétköznap, erdőben, este … hordja. Sietségében, buszon, otthon, útközben, nagy szélben, esőben … veszíti el. Otthon, szomszédban, véletlenül, segítséggel … találja meg.
Az egyik fiatalasszony azonban mindenki számára váratlanul egészen mást mond:
–Ez a kendő kendő, és az élet viseli.
Íme szívszorítóan szép válaszai sorban egymás után:
–Ez a kendő kendő, és az élet viseli.
–Ez a kendő kendő, és az élet viseli, amikor békességben van.
-Ez a kendő kendő, az élet viseli, amikor békességben van, s elveszíti, amikor szomorú.
-… és csak akkor találja meg, amikor ismét békés.
Áldjon meg az ég mindent és mindenkit megtalált kendőjével!”