– Olyat tessék adni, amitől jól félni lehet!
A mondat gyerekszájból hangzott el, gyakran kértek így tőlem olvasnivalót a gyerekkönyvtárban. Az ilyen féltető könyveket nem kizárólag kamaszok kérték.
– Olyat mondjál, ami rémes, amitől félünk! Mert mi nem fogunk félni! -rikkantották a kicsik, ha kérdeztem, mit meséljek.
– Horrort! – válaszolták gyakran ugyan erre a kérdésre tömören a nagyobbak.
Akkor gondoltam rá, hogy kellene ezzel valamit kezdeni, és figyelni arra, hogy mennyire sokféle történettől rém(-)üldöznek a történetolvasók, történethallgatók. Akkor fogalmazódott meg bennem a kettős értelmű kifejezés: rém(-)üldöző mesék.
rémüldözünk rém üldözünk
Mitől félünk? Milyen rémek, félelmek vesznek körül bennünket? Gyors – vállaltan amatőr – felmérést készítettem, s a feltett kérdések meglepő bőbeszédűségre sarkallták a megkérdezetteket. Szokatlanul hamar válaszoltak ha írásban kérdeztem, és – némi töprengés után – azonnal, ha szóban. Abszurd gondolat, hogy örömmel, de mindvégig ez volt az érzésem. Mintha valami rejtett zsilip nyílt volna ki, ömlöttek a válaszok, zúdultak az érzelmek. Rövid időn belül harmincnégyen – a legfiatalabb 8 éves, a legidősebb 70 felett – 184 félelmet, rémet nevesítettek.
Rémüldözünk és rémeket üldözünk? Nézzük félelmeink kaleidoszkópjának villanásait!
abc rendben
anyám haragja-, banyaság -, betegség -, bizonytalanság -, családon belüli erőszak -, családtag elvesztése -, döntésképtelenség -, egzisztencia elvesztése -, egyedüllét -, elutasítás -, elveszek -, emlékek elvesztése -, fájdalom-, farkasok -, felmelegedés -, generációs ellentét -, háború -, halál -, hálátlanság -, hitvesztés -, hontalanság -, idegengyűlölet -, ismeretlen -, internet -, kontrollvesztés (akár másé, akár saját) -, könyörtelenség -, meddőség -, múlt -, mumus -, morális vagy transzcendentális dolgok -, munkanélküliség -, nem fogadnak el -, nem vagyok elég jó -, nemzőképesség elvesztése -, öregedés -, pénz -, pók, kígyó, állatok -, saját erő -, saját félelmeim -, senkinek nem kellek -, sötétség -, szeretteimnek baja lesz, vagy éppen elveszítem őket -, szörnyek (ágy alatt vagy bárhol) -, szeretet elvesztése -, testi, lelki katasztrófa -, tömeg -, tudatlanság -, téboly -, társtalanság -, zsémbesség -,
és a felsorolás nem teljes.
„a félelmeim felnőttek velem„
„... bármi, de tényleg bármi okozhat félelmet.” (47 éves értelmiségi nő)
„Nekem az anyám haragja a legrémesebb.” (10 éves, lány)
„Hát sokmindentől lehet félni. Pókoktól, meg kígyóktól, én ismerek gyerekeket akik félnek ezektől. Meg attól, hogy valami van az ágy alatt, hogy rémek vannak az ágy alatt. Meg szörnyek.” (11 éves, fiú)
„Nem akarok beszélni róla.” (12 éves, fiú)
„Az én rémem a szorongás állandó réme … a pánikot legyőztem, de a gyerekkorban berögzült szorongásaimat nem oldja semmi.” (45 éves, férfi)
„Félelemmel tölt el időnként a megszerzett tudás, látásmód.” (40 éves, nő)
„Félelem a megnyílástól. Teljes őszintén kiadni magad a társadnak – ez félelmetes. Mert ott állni meztelen lélekkel elég kiszolgáltatott helyzet.” (47 éves, férfi)
„Nekem az a tapasztalatom, hogy a rémeim, félelmeim ugyanazok most is, mint gyerekkoromban, csak ők is „felnőttek” velem.” (54 éves, nő)
„A halál. A halál nem feltétlenül csak a fizikai megsemmisülés lehet, hanem az emberi mivoltunk elvesztése.” (30 éves, nő)
„Szédítő félelem tud elfogni, hogy valakivel, akit szeretek (akár saját magammal is), valami irtózatos dolog történik.” (33 éves, nő)
„… ma már elképesztő visszagondolni arra, hogy sokáig, nagyon sokáig felnőttként is féltem attól, hogy ha kidugom a lábam a paplan alól, akkor majd valaki megfogja. Rettegtem, csillapíthatatlanul.” (63 éves, nő)
„Rémek?Ez is egy rém: amikor az ember már magának sem hisz. Írd bele a listába. Korfüggetlen.” (67 éves, nő)
„Félünk sehová sem tartozni. Borzasztó érzés kirekesztettnek lenni, és ezt gyerekként éli meg az ember a legrosszabbul.” (28 éves, férfi)
„Most is félek. Csak még nem tudom, mitől féljek: attól, hogy 60 ezer őrült járkál szabadlábon, vagy attól, hogy esetleg nekik van igazuk… Ez is elég nagy para azért…” (44 éves, férfi)
„betakarva lenni biztonságos„
„… a gyermek félelmét a felnőtt nyújtotta biztonság tudja csillapítani. Gyakran nem is ésszerű magyarázattal.” (66 éves, nő)
„Pedig (rossz szóviccel élve) a félelem nem kéne, hogy félelmetes legyen. A szemébe kellene néznünk. Ő egy benső állat. Ha tápláljuk, akkor kiscicából tigrissé növekszik és felzabálja a lelkünket.” (67 éves, férfi)
„Nekem egyre kevesebb félelmem van, ahogy öregszem. Talán meguntam félni, kockacukor… ” (46 éves, férfi)
„Az én félelmem, hogy elrontottam mindent.” (73 éves, nő)
„Az pedig egyre valóságosabb tapasztalatom, hogy nem a rémek ellen kell harcolnom, hanem a szeretetben növekednem, és akkor halványulnak a rémek is.” (54 éves, nő)
„Félelmeink mindig lesznek. Mindig más. Azóta jobb, amióta ezt tudatosítottam magamban, mint ahogy azt is, hogy ezeknek egyszer vége lesz. Nem maradnak örökké velünk.” (43 éves, nő)
„Ezeknek a rémeknek a legyőzéséről a kedvencem az, ahogy Rowling ír a mumusrol a Harry Potter 3. köteteben. Mindenki mumusa más. És csak úgy tudják legyőzni, ha nevetségessé teszik a mumust.” (34 éves, nő)
„… egyébként Sátorfalva [nyári tábor, ahová felnövekedése során évekig visszajárt] máig menedék (bár már csak képzeletben), de a félelemnélküliség szigeteként gondolok rá. Biztosan ott is voltak bennem, de az egész arról szólt, hogy a rendezettség / szabadság által oldjuk őket.” (45 éves, férfi)
„És akkor bebújtam az ágyba. Jól betakartam magam a takaróba. Bebújtam alá. Mert ha be vagyok takarva, az megvéd. Nekem mindig úgy kell lenni. Betakarva, takaró alatt, betekerem magam. Mert akkor nem félek. A takaró alatt sose félek. Betakarva lenni biztonságos. Az nagyon jó.” (11 éves, fiú)
történetekkel betakarva
Betakarva lenni biztonságos- mondja a fiú, aki elmeséli mennyire sokszor fél, és mi mindentől.
Igen, mesékkel, történetekkel takarózunk. Beburkolózunk velük, bár az egyik történet szúrós, mint a lópokróc, a másik melegít, mint a puha gyapjútakaró, de „nekem mindig úgy kell lenni„. Mert az megvéd.
Nem mondom, hogy aztán már nem fogunk félni, de a mesékkel, a történetekkel fülön-csíphetővé tehetjük félelmeinket, láthatóvá, érzékelhetővé, megnevezhetővé szorongásainkat; lecsaphatóvá, legyőzhetővé, kinevethetővé rémeinket.
Rém(-)üldöző meséim történetek, amiktől rémüldözik az ember, és történetek, amikkel elüldözi belső rémeit.