egy fürt mese

Meséket lehet szüretelni Egerben Puttonyka sétálóján. Képzeletbeli meseputtonyba valóságosan meghallgatható, vagy éppen el- és felolvasható meséket. 15 helyszínen kicsi táblácskákon levő QR kódok és okos telefonok közös akciója teszi ezt lehetővé. No, meg egy olyan közösség, amelynek tagjai lehet, hogy személyesen nem is ismerik egymást, mégis együttműködnek azért, hogy emberek kapcsolódhassanak történetekhez. Olyan történetekhez, amelyeket már évszázadok óta mesélnek emberek. Olyan történetekhez, amelyeket évszázadok óta őriz az emberiség közös emlékezete.
Jó ez? Jó, mert van, akinek jó, ha megpihenhet egy-egy mesében. Jó, mert van, aki olyan belső utakra indulhat, ahová útravalónak, vagy éppen ösztökének viheti a mesét. Jó, mert van, akit szórakoztat, kikapcsol a mindennapok rohanásából a történet. Sokaknak meg jó azért, mert lehetőség közös élményre gyermekével, családjával, vagy barátaival, s ez egy sokrétű, izgalmas beszélgetés kezdőpontja is lehet. És jó az is, ha a mesehallgatás valakinek a rácsodálkozás örömét adja meg.
Ahhoz, hogy csöppet megállítsuk az időt és magunk mellé invitáljuk pihenni, nem kell végig járni a teljes sétakört. Csak le kell telepedni egy elénk bukkanó Puttonyka-padra és felfrissülni egy történet erejében, üdeségében, vagy éppen ismerős köszöntésében. Egy fürt mesét leszüretelni, elcsemegézni, puttonyba tenni, tovább mesélni…

egy fürt mese

mennyi az?

Puttonykás gyerekek szüretkor forrás: Fortepan /Kern család

Amíg történeteket mesélünk, a remény nem hagyja el a világunkat.
(talmud meséből)

A sétáló meséinek válogatásánál fontos volt számomra, hogy legyenek mesék, amik kapcsolódnak a város és környéke hagyományaihoz, történelméhez, legyenek mesék a városban, és környékén valaha élt – talján, rác, vallon, zsidó, török, bolgár, görög – népek meséiből, legyenek mesék gyerekeknek, és legyenek kamaszoknak, felnőtteknek is, legyen mese, ami ahhoz a helyszínhez simul, ahol éppen hallgatják, vagy ami éppen ahhoz az ünnepkörhöz, időszakhoz kapcsolódik, amiben járunk.
A szusszanóknak nevezett 15 helyszínen most éppen 28 mesét hallgathat meg a mesekedvelő kíváncsi. Ma még csak magyarul, később más nyelveken is. Zömmel népmesét, de Egerben járva a mesék útját, Gárdonyi Géza meséit is. Akár több napos program is lehet a séta, hiszen a helyszínek egy hatalmas kört leírva visznek végig a városon. Ezen az úton a város arcát, jelenét és múltját megismerve a mesék talán a lelkéhez is elvisznek.

mesenavigátor táblácska a Szent József forrásnál
Puttonyka kabalafigurája – grafika Macsinka Zsolt
alkotása

az egri sétakör átadója

Az egri mese-sétakör a mesék 13. sétálója az országban. Diósdon kezdődött, Bölcskén folytatódott, s aztán terjedni kezdtek az országban azok a helyek, ahol lepkék, madarak, illatok mellett mesék szálldosnak a levegőben. Derék mesemondók – férfiak és nők – hangján, hogy barátságos fülbemászóként utat találjanak mesehallgatók lelkéhez.

Puttonyka sétálójának hivatalos átadása ünnep volt. Sokféle ember derűs együttléte, barátságos beszélgetésekkel és egymásra ismerésekkel fűszerezett találkozása. Ez az alkalom várt egy mesét, várta a mesemondást, és én mesélhettem.
Kedves könyvem – Oein DeBhairduin: Miért bolyong a Hold? (Ferencz Mónika ragyogó fordításában)- varázslatosan szép meséiből választottam egyet, ami a Mincéirí nép leggyakrabban mesélt történeteinek egyike. Egy olyan népé, melynek identitását a zene, az ének és a mesék határozzák meg, ma is ezeken keresztül kapcsolódnak egymáshoz és a világhoz szeretettel és őszinte, mély tisztelettel.

szavakból font fonalak
Mincéirí áldástörténet ahogy elmeséltem

forrás: unplash

Régen a Mincéirí vénasszonyok szoros varkocsba fonták hosszú hajukat, fekete ruhát viseltek, mégsem látta őket komornak senki. Derűsek voltak, beszélgettek, énekeltek, ruháikat pedig a rávarrott színes csíkok tették vidámmá. Ahogy öregedtek, a piros, sárga, kék és zöld csíkok egyre szaporodtak. A nők ezekkel az újabb és újabb színes csíkokkal adták hírül a világnak örömüket, valahányszor gyermekük, unokájuk született, vagy valahol a családban született meg egy gyermek. Ismerték az erdők, mezők, rétek titkait, gyakran járták azokat csapatosan és kosaraikba szedegették össze az ehető gombákat, gyümölcsöket és sokféle bajra jó gyógyfüveket, gyökereket, fakérgeket. Orbáncfüvet melankólia ellen, fák kérgeit sebgyógyításra, kakukkfüvet betegségelhárításra, bodzát lázcsillapításra. Csípőjükön mesterien díszített szütyőket viseltek, ezekbe gyűjtötték össze a csipke-, szeder-, és kökénybokrokon meg más tüskés növényeken fennakadt gyapjút.
A Mincéirík vándorként éltek, jó hírű kézművesek voltak, értettek mindenhez, járták Írországot, s ott táboroztak, ahol éppen szükség volt ügyes kezű mestereikre. Ide, a táborba visszatérve az asszonyok öblös üstöt vettek elő, vizet forraltak, és pompás, vörös festéket készítettek, amiben aztán gyapjúból készített fonalakat festettek meg kisgyermekek számára. Egész éjjel dolgoztak, édes dallamokat énekeltek, s közben tiszta szívvel szőttek, fontak reményt, gondoskodást, imákat a gyermekek fonalába. Ezt aztán a gyermekek csuklójára kötötték, s tudták, hogy a fonalakba szőtt-font gondoskodó szeretet megvédi őket. Teltek az évek, öregedtek a nők, de nem lassítottak a tempón, nem hagyták abba a munkát. Úgy határoztak, olyan hosszú fonalat készítenek, ami körbe éri majd a világot. Olyan hosszút, hogy minden kisgyermeknek jusson, s akkor a világban egyetlen gyermek sem marad szerető áldás nélkül. Már nem álltak le a munkával egyetlen pillanatra sem, nem ettek, nem ittak, nem aludtak, és a dal is elhalt az ajkukon. Lesoványodtak, kicsontosodtak, egyre apróbbra zsugorodtak. Csak szívük melege nem aludt ki, figyelmük nem lankadt, és egyetlen pillanatra sem felejtették céljukat. Fontak, szőttek, a homlokukról lecsorgó verejték kimosta a fonalak színét, elvékonyította azokat, ám erőssé is tette. Lassan olyanokká váltak, mintha sebesen szövő-fonó ujjak sokasága lettek volna. Egyre jobban összetöpörödtek hátukon a kosárral, hímzett szütyőkkel, de a munkát nem hagyták abba sohasem. Belőlük lettek az első pókok, s nem hagyják abba a munkát a mai napig sem. Szőnek, fonnak serényen. Így lesz ez mindig, holnap, és holnapután, meg még azután is.
Ha pókot láttok, bánjatok velük tisztelettel és gondoljatok a Mincéirí nőkre, akik szüntelenül fonták-szőtték fonalaikat, hogy mindenkinek jusson áldás.

Biztos vagyok benne, hogy a mesék is ilyen fonalak; szavakból font, szavakból szőtt fonalak. Ha sokan, sokszor és sokat mesélünk, akkor nem maradnak gondoskodó, szerető áldás nélkül a gyermekek .

A mese eredeti változata a kötetben “Nők gyülekezete” -Abeoir thú mala aswuirt –
címen található, a 61 – 64. oldalon

forrás unplash

Mindahányan más-más módon találunk oltalomra. Sok Mincéirí manapság is felköti magára, és büszkén viseli a fonalat. A vörös és fehér Philomena – fonalat rontás ellen, és az elhanyagoltság elkerülésére készítik, a világoskék Szent József – fonalat a gyógyulásért, a fehér Mária – selyemfonalakat pedig a kötések oldására.” (Oein DeBhairduin)

Mindahányan más – más módon találunk oltalomra.
Talán éppen a mesékkel, történetekkel.

Miről szólnak Puttonyka sétálójának nyitó meséi? Természetesen többről, mit amennyit itt egy mondatban megfogalmaztam, de a kérdésre a választ mindenkinek magának kell megtalálnia.

Mesemondó hajléka (Gárdonyi ház):Gárdonyi Géza kedves meséje mellett a másik történet arról szól, hogyan segíti az igazságot a történetek ereje
Hősök kvártélya (Vár melletti sétány)
Egy izgalmas, kalandos történet a vitézségről – a szerb mese a városban élt rác közösség emlékét is felidézi
Müezzin tornya (Minaret)
Hogyan győzi le a kapzsiságot a szeretet és a bizalom – török mese nem csak törököknek
Pasa sátra Furfang és humor egy mesében az olvasásrólezzel a török mesével emlékezünk a 91 éven át tartó török időkről
Vitézek mezeje (Végvári vitézek tere)
Egy mese török időkben törökök által elhurcolt magyar fiúcska és édesanyja egymásra találásáról, a másik (zen buddhista) tanítómese pedig a bölcsesség és higgadtság erejéről
Mesemondó széke (Gárdonyi tér)Karácsonyi legendamese egy kisfiúról, a másik pedig Gárdonyi derűs, elgondolkodtató története egy szamár bölcsességéről.
Kapitány emlékezete ( Dobó tér)
A magyar népmesék egyike szőlőről, borról, szüretről, a másik pedig a befogadásról szól.
Művészetek palotája (Kepes Központ)
Rendíthetetlen tudásvágy, kitartás, elszántság és következetesség sikerének magával ragadó története (baskír népmese). Három kicsi, pihés testvér veszélyes kalandjait és egymásra találását mondja el az a (belga) mese, amit talán a városban valaha élt vallon telepesek is meséltek gyerekeiknek.
Érsek rezidenciája (Érseki palota)
A rövid, bátorító erejű, kicsiknek oly kedves magyar mese mellett egy olasz történet hallgatható meg önzetlenségről és egymásra találásról – emlékezve a talján telepesekre is.
Varázstorony (Eszterházy Egyetem)
Egerben régen jelentős görög közösség élt, bizonyára ismerték, mesélték a nehéz sorsú kenyérdagasztó asszony és dölyfös, irigy szomszédjának történetét. A másik (talmud) mese gyereknek, felnőttnek egyaránt arról beszél, ami a legfontosabb.
Könyvek tára (Bródy S. Könyvtárral átellenben) – A manók királyának meséi közismertek a német nyelvterületen, ez a mese az egri németek számára sem lehetett idegen. A másik történet Mikulás idején mondódik leggyakrabban.
Múzsák Ligete (Érsekkertben Bródy S. , Gárdonyi G. szobrok) – Az árnyas gesztenyefák kertjében japán mese szól egy gesztenyefáról, kínai mese pedig a türelemről – vagy éppen annak ellenkezőjéről?
Lurkók birodalma (Érsekkert, játszótér) – Játszótéri mesék gyerekeknek, szülőknek. Egyik mese gyerekeknek arról, hogy anya tűzön-vízen át megvéd, másik mese szülőknek arról, hogy ha valamit megígérsz, azt tartsd is be.
Életadó víz forrása (Szent József park) – Észak-amerikai indián nép meséjével tisztelgünk gyógyító vizeink előtt
Lantos pihenője (Tinódi tér)- Mesékről mesékben. Az egyik mese városunk bolgár, a másik mese városunk zsidó közösségeire is emlékezik.

Kilencen Puttonyka önkéntes mesemondói közül – a Bródy Sándor Könyvtár munkatársai, nyugdíjasai
a tablót Szécsényi Orsi készítette és bocsájtotta rendelkezésemre