Ülök az Égigérő fán, sűrű a lomb, nem tudom, hol vagyok. Kurkászok a gondolataimban, mikor, mi és miért tolul elő az emlékeimből.
Amikor azt mondjuk, „meséld el!” – akkor azt értjük: mondd el a történeted –, ez lehet mese és bármi más. Itt ez van: mese és bármi más.
Ülök az Égigérő fán, sűrű a lomb, nem tudom, hol vagyok. Kurkászok a gondolataimban, mikor, mi és miért tolul elő az emlékeimből.
A kivágott fa története Égigérő fáim egyike, egy buddhista tanmese nyomán
„Tyukos” Horváth Antal emlékére, aki legkedvesebb útitársam, az Égigérő fa meséjét elmondta Katona Imrének
Sokféle teremtménynek voltam lakása életem során. Volt köztük, amelyik átjárónak tekintett, jött, felforgatott mindent, kiforgatott mindenből, aztán forgószélként elviharzott. Más meg betelepedett, csendesen meghúzta magát, azt se tudtam sokszor, hogy van. Nem így a gyerekkönyvtáros. Megérkezett halkan, illemtudón, beköltözött, és évtizedekre tanyát vert bennem.
2024. április 21.-én megjelent a MESE folyóirat új, digitális lapszáma
Mese-sétakör Egerben – Puttonyka sétálója. Mincéirí áldástörténet – hogyan szőjünk áldást gyermekeink életébe
A könyvtárban különös diót kapnak az óvodások. A varázsdiónak az a legfőbb tulajdonsága, hogy képes jókívánságokat teljesíteni. Igaz ez? Vagy a könyvtáros újabb bolondériája?
Karcsika története a szeretet története
Krimi a könyvtárban – avagy mi mindennel kell megbirkóznia egy könyvtárosnak. Vitkócziné Edit történeteiből
amikor egy ember átragyog évtizedek sűrűsödő homályán – történet egy könyvtárosról, aki felolvasott egy történetet
Csönd – de hogyan, ha egy csapat hancúrozó kölyökróka, kalandor medvebocs, birkózó kölyökkutya, csivitelő fecskefióka, kergetőző kismacska érkezik a gyermekkönyvtárba első osztályos gyerekeknek álcázva magukat.
Sokszor jutnak eszembe azok az emberek, akik a könyvtárban dolgoztak, s manapság ritkán gondolunk arra, mennyire sokat tettek a máért, a ma könyvtári kultúrájáért. Ez akkor is így volt, ha elsődleges céljuk mégiscsak az akkori „ma” kulturális, könyves életének fenntartása volt, nem pedig a mostani jelené. Mindannyian megérdemlik, hogy ne csak ritkán emlékezzünk rájuk, hanem részesei legyenek mindennapjainknak, tudatosodjon mindenkiben – akár ismerhették őket, akár nem -, hogy nélkülük ma minden más lenne, minden másképpen lenne.
Szubjektív könyvtári történeteim közül az első Hilde néni, született Hildegard Mayer feledhetetlen alakját idézi fel.