Szabó Magda Tündér Lala című meseregényével dolgoztunk harmadik osztályosokkal. Iskolai olvasmányuk volt, s öt alkalommal jöttek hozzám a könyvtárba, hogy közös kalandokban vegyünk részt Lala birodalmában. Mindannyian szerettük ezeket a kalandokat, az együttléteket, a játékokat. Sok nevetés, burjánzó ötletek, szárnyaló fantázia vitt egyik ámulatból a másikba. Lenyűgöztek a gyerekek, mert nem volt köztük olyan, aki ne ezerrel kapcsolódott volna a világ teljességéhez.
Egy moldvai népdallal léptünk be minden alkalommal Tündér Ilona házába: a mesék, történetek világába. Mert így történt, Tündér Ilona házba lépve a mesék és történetek világába léptünk Lalával együtt. Minden alkalommal csak úgy, kedvem szerint kanyarítva elmeséltem a regény egy-egy részletét, aztán a gyerekek mesélték, szőtték tovább a történetet, bontottak ki új és eddig nem ismert részleteket, játszották el az eseményeket, rajzolták meg a tündérbirodalom világát, keltettek életre bábokat, tárgyakat. A csodák birodalmába beléptető dal négy verse mellé erre az öt alkalomra született egy ötödik. Megírni részemről nem volt sem nagy truváj, sem nagy bátorság, legfeljebb némi szemtelenség. Megtartani megtartottam, mert 9 éves mesebeli útitársaim elfogadták, magukénak érezték ezt is.
A varázslatos moldvai dallam, az elképesztően lírai, szívszorítóan szép képekben tobzódó szöveg – a négy eredeti versre gondolok itt – minden alkalommal pillanatok alatt ölelte magához, kapta fel a képzelet szárnyaira a gyerekeket. Azóta se hallottam olyan mély átéléssel, a lélek legmélyéről fakadó örömmel énekelni ezt a dalt senkitől, mint tőlük.
Legyen ez az ének most a MESE összművészeti folyóirat beléptetője, varázsdala is, öleljen mindenkit magához, és kapja szárnyaira.
Íme – (kurzív betűkkel a „toldás”):
Hova mégy, hova mégy,
Te kevély katona?
Ide, s ide megyek,
Tündér Ilonához.
Tündér Ilonának
Pázsit az udvara,
Dombon ülő háza,
Csikorgós kapuja.
Arany a küszöbje,
Boglár a sutuja,
Ezüst az asztala,
Babér az abrosza.
Pántlika padlása,
Zsinór gerendája,
Üveg az ablaka,
Gyémánt az eresze.
Térjünk udvarába,
Menjünk be házába,
Együnk asztaláról,
Igyunk poharából.
A dal megtalálható ebben a könyvben:
Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában. Bp. 1994. Editio Musica Kiadó
