A kőleves mese a Rabkoszt című kötetemből
Amikor azt mondjuk, „meséld el!” – akkor azt értjük: mondd el a történeted –, ez lehet mese és bármi más. Itt ez van: mese és bármi más.
A kőleves mese a Rabkoszt című kötetemből
M’esély. Esély mesékkel a belső harmónia felé. Egy szó karrierje.
Kíváncsi vagyok. Beépül szó a köznyelvbe? Ha igen, hogyan? És mit fog jelenteni?
Nehéz sorsú asszonyok mondókáznak gyerekeikkel. Énképük elkeserítően negatív, ezt jól tudom. Mit tehetek?
Egyszer egy vers csigatempóban átmászott a teraszon.
… mi kerekre nevetjük magunkat. Fél szavakból is megértjük egymást. Amíg együtt vagyunk, rend-ben vagyunk.
Amikor mesélek, csodákat látok. Embereket.
Nagy csoportos óvodások a könyvtárban. Túl vagyunk a mesén, a játékokon, a varázslatokon, a könyvnézegetéseken. Nagykabátban – sál, sapka, kesztyű rajtuk –, várják óvó nénit, aki a kölcsönzést fejezi be.